látogató számláló

Fejlesztők lapja

Keresés

A tartalomhoz

Főmenü:


2. Anyák napi forgatókönyv - A kis herceg

Egyéb > Ünnepek > Anyák napja

Anyák napi műsor óvodásoknak, kisiskolásoknak /forgatókönyv/

A kis herceg

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis herceg. Ez a kis herceg egy parányi bolygócskán lakott, olyan parányin, hogy a bolygója alig volt nagyobb nála; ezen a bolygón élt, és nagyon szerette volna, ha van egy jó barátja...

A kis herceg bolygóján mindig is voltak virágok, nagyon egyszerű virágok, egy sor szirommal,
helyet is alig foglaltak., és nem zavartak senkit. De egy szép napon valami különleges növény zsenge hajtása jelent meg, amelyik semmi máshoz sem hasonlított. A kis herceg szemmel
kísérte, hogyan jelenik meg rajta egy óriási bimbó, és sejtette, hogy csodálatos tünemény fog
kibontakozni belőle, a virág azonban egyre csak szépítgette magát odabent a zöld szobájában. Hosszú napokon át tartott a titokzatos öltözködése. Aztán egy hajnalban, éppen napkeltekor végre megjelent.


/Ásított egyet./
R:- Ó, még szinte föl sem ébredtem... Elnézést kérek...Még meg sem fésülködtem...
K:- Milyen szép vagy!
R:- Ugye? Épp egyszerre születtem a nappal............
Azt hiszem, épp most van a reggeli ideje. Volnál szíves gondoskodni rólam?
/ A kis herceg sietve kerített egy öntözőkannát és kiszolgálta a virágot./
R:- Most aztán jöhetnek a tigrisek a karmaikkal!
K:-Az én bolygómon nincsenek tigrisek. A tigrisek különben sem esznek füvet.
R:-Én nem vagyok fű! /sértődötten/
K:-Bocsáss meg!
R: -Különben sem félek a tigrisektől. A huzattól viszont irtózom. Nincs véletlenül valamilyen
szélfogód?
K: /gondolja/ "Irtózni a huzattól? Elég kockázatos kilátás egy növénynek. Furcsa egy virág ez.."
R:-Esténként tégy majd bura alá. Nagyon hideg van itt nálad. Rosszul vagy berendezve.
Ahonnét én jöttem..../ nem folytatta, kettőt-hármat köhintett/
A szélfogó?
K:- Épp azért indultam, de elkezdtél beszélni hozzám...
/ a virág köhécselt/


A kis herceg hiába volt tele jóakaró szeretettel, előbb-utóbb mégiscsak megrendült a bizalma a
virágban. Minden lényegtelen megjegyzést a szívére vett, és kezdte nagyon-nagyon boldogta-
lannak érezni magát.


K: "Nem lett volna szabad meghallgatnom. A virágok szavát sosem szabad meghallgatni. Nézni kell őket, beszívni az illatukat. Az enyém egész bolygómat elárasztotta az illatával, mégsem tudtam örülni neki. Annyira bosszantott az a tigriskarom-história, holott inkább meg kellett
volna hatódnom rajta.
Bizony, nagyon értelmetlen voltam én akkor! A tetteiből kellett volna megítélnem, nem a szavai-
ból.
Beburkolt az illatával, elborított a ragyogásával. Sosem lett volna szabad megszöknöm! Szegényes kis csalafintaságai mögött meg kellett volna éreznem gyöngéd szeretetét. Minden virág csupa ellentmondás. De én még sokkal fiatalabb voltam, semhogy szeretni tudtam volna!"


A kis herceg indulása reggelén szépen rendbe tette a bolygóját. S amikor utoljára öntözte meg a virágot és be akarta borítani a burájával, egyszeriben sírhatnékja támadt.


K:- Isten veled!
/ a virág nem felelt/
-Isten veled!
/a virág köhintett/
R:-Ostoba voltam. Kérlek, ne haragudjál rám. Próbálj meg boldog lenni.
/ a kis herceg meglepődött, és tanácstalanul állt, kezében a burával/
R:- Hát igen, szeretlek. Te persze még csak nem is sejtetted, de ebben én vagyok a hibás.
Különben nem is fontos. Te azonban éppen olyan ostoba voltál, mint én. Próbálj meg boldog
lenni... Hagyd békén azt a burát. Nem kell.
K:- De a szél..
R:-Egyáltalán nem vagyok olyan náthás... Virág vagyok: jót fog tenni az éjszaka hűs levegője.
K:-De az állatok...
R:-Két-három hernyót el kell tűrnöm, ha meg akarom ismerni a pillangókat. Állítólag olyan
szépek. Meg aztán ki más látogatna meg? Mert ami téged illet, te messze leszel. A vadálla-
toktól pedig egy csöppet sem félek. Nekem is vannak karmaim./mutatja a négy tövisét/
Ne ácsorogj itt ilyen ügyefogyottan. Idegesítő...Elhatároztad, hogy elmégy. Hát menj!


Nem akarta, hogy a kis herceg sírni lássa. Kevély virág volt.


ZENE


A kis herceg bolyongása során eljutott a hatodik bolygóra, amely tízszer nagyobb volt, mint az
övé. Egy öregúr lakott rajta, és óriási könyveket írt.


G:- Hohó! Itt egy kutató! / felkiáltott, amikor meglátta a kis herceget. A kis herceg leült az asz-
tal szélére. Egy kicsit lihegett./
-Honnét jössz?
K:-Mi ez a nagy könyv? Mit csinál itt uraságod?
G:-Geográfus vagyok.
K.-Mi az, hogy geográfus?
G:-Tudós, aki tudja, hol vannak a tengerek, folyamok, városok, hegyek és sivatagok.
K:-Ó ez nagyon érdekes, végre egy igazi mesterség! / körülnéz a bolygón/
Hát ez nagyon szép. Óceánok is vannak rajta?
G:-Azt én nem tudhatom.
K:-Ó! /mondta csalódottan/ És hegységek?
G:-Azt én nem tudhatom.
K:-És városok és folyamok és sivatagok?
G:-Azt szintén nem tudhatom.
K:-De ha egyszer geográfus!
G:-Az igaz, viszont nem vagyok kutató. Kutatóim, sajnos, egyáltalán nincsenek. Hogy jönne
egy földrajztudós ahhoz, hogy elinduljon, és számba vegye a városokat és folyamokat,
hegységeket és tengereket, óceánokat és sivatagokat? A geográfus sokkal fontosabb ember
annál, semhogy ide-oda kószáljon a világban.
De te, te nagyon messziről jöttél! /izgatottan kérdezi/ Te kutató vagy! Írd le nekem a
bolygódat! / felüti könyvét és hegyezi a ceruzáját/
Nos?
K:-Ó! Az én bolygóm egészen apró, nincs rajta semmi különös. Van három vulkánom, kettő
működik, egy kialudt. Bár sosem lehet tudni.
G:-Sosem lehet tudni.
K:-Egy virágom is van.
G:- A virágokat nem jegyezzük föl .
K:- Miért nem? Hiszen az a legszebb rajta!
G:-Mert a virágok múlékonyak.
K:-Mit jelent az, hogy múlékony?
G:-A földrajzkönyvek a világ legértékesebb könyvei. Nem avulnak el soha. Fölöttébb ritkán
fordul elő, hogy egy hegy megváltoztassa a helyét. Fölöttébb ritka dolog az is, hogy
egy óceánnak kiapadjon a vize. Mi csak örök dolgokat írunk le.
K:-De a kialudt vulkán egyszer csak működni kezdhet. Mit jelent az, hogy múlékony?
G:-Azt jelenti, hogy előbb-utóbb megsemmisül.
K:-Az én virágom előbb-utóbb megsemmisül?
G:-Úgy bizony.
K:/gondolja/ "Múlékony a virágom, s mindössze négy tüskéje van, hogy a világtól védekezzék!
És magára hagytam otthon!"
-Mit tanácsol uraságod, milyen bolygót látogassak meg?
G:-A Földet. Jó híre van.


A kis herceg útra kelt, de közben egyre a virágjára gondolt.


ZENE


Egy szép napon aztán, miután sokáig vándorolt homokon, sziklákon, havon keresztül, a
kis herceg végre rábukkant egy útra. Elindult rajta, s egyszer csak egy virágzó rózsakert
előtt állt. Csak nézte-nézte őket, mind olyanok voltak, mint az ő virágja.


K:-Jó napot!
R:-Jó napot!
K:-Kik vagytok? /kérdezte meghökkenten/
R:-Rózsák vagyunk.
K:-Ó!


A kis herceg nagyon boldogtalannak érezte magát. Neki a virágja azt mesélte, hogy sehol a
világon nincsen párja, és most ott volt előtte ötezer, szakasztott ugyanolyan, egyetlen kertben!


K:/gondolja/-" Hogy bosszankodnék, ha látná! Iszonyatosan köhécselne, és úgy tenne, mint aki
a halálán van, csak hogy nevetségessé ne váljék. Nekem pedig úgy kellene tennem, mintha
ápolnám, különben még valóban meghalna, csak hogy megszégyenítsen...
Azt hittem, gazdag vagyok, van egy párja nincs virágom... és lám, nincs, csak egy
közönséges rózsám. Ezzel meg a három térdig érő vulkánommal, melyek közül az egyik
talán egyszer s mindenkorra kialudt, igazán nem vagyok valami híres nagy herceg..."
/lefeküdt a fűbe és sírni kezdett/
/akkor jelent meg a róka/




R:-Jó napot!
K:-Jó napot! /megfordult , de senkit sem látott/
R:-Itt vagyok!
K:-Ki vagy? Csinosnak csinos vagy.
R:- Én vagyok a róka.
K:-Gyere, játsszál velem, olyan szomorú vagyok...
R:-Nem játszhatom veled, nem vagyok megszelídítve.
K:-Ó. bocsánat! Mit jelent az, hogy megszelídíteni?
R:-Te nem vagy idevalósi. Mit keresel?
K:-Barátokat keresek. Mit jelent az, hogy megszelídíteni?
R:-Olyasmi, amit nagyon is elfelejtettek. Azt jelenti: kapcsolatokat teremteni.
K.-Kapcsolatokat teremteni?
R:- Úgy bizony. Te pillanatnyilag nem vagy számomra más, mint egy ugyanolyan kisfiú, mint a
többi száz- meg százezer. És szükségem sincs rád. Ahogyan neked sincs énrám. Számodra
én is csak ugyanolyan róka vagyok, mint a többi száz- meg százezer. De ha megszelídítesz,
szükségünk lesz egymásra. Egyetlen leszel számomra a világon. És én is egyetlen leszek a
te számodra...
K:-Kezdem érteni. Van egy virág... az, azt hiszem, megszelídített engem...
R:-Lehet! Annyi minden megesik a Földön.
K:- Ó, ez nem a Földön volt.
R:-Egy másik bolygón?
K:-Igen.
R:-Nekem bizony egyhangú az életem. De ha megszelídítesz, megfényesednék tőle az életem.
Lépések neszét hallanám, amely az összes többi lépés neszétől különböznék. A többi lépés
arra késztet, hogy föld alá bújjak. A tiéd, mint valami muzsika, előcsalna a lyukamból.
Aztán nézd csak! Látod ott azt a búzatáblát? Én nem eszem kenyeret. Nincs a búzára semmi
szükségem. Nekem egy búzatábláról nem jut eszembe semmi. Tudod, milyen szomorú ez?
De neked olyan szép aranyhajad van. Ha megszelídítesz, milyen nagyszerű lenne! Akkor
az aranyos búzáról rád gondolhatnék!
/a róka elhallgatott és nézte a herceget/
-Légy szíves szelídíts meg!
K:-Kész örömest, de nem nagyon érek rá. Barátokat kell találnom, és annyi mindent meg kell
ismernem!
R:-Az ember csak azt ismeri meg igazán, amit megszelídít. Az emberek nem érnek rá, hogy
bármit is megismerjenek. Csupa kész holmit vásárolnak a kereskedőknél. De mivel barát-
kereskedők nem léteznek, az embereknek nincsenek is barátaik. Ha azt akarod, hogy barátod
legyen szelídíts meg engem!
K:-Jó, jó, de hogyan?
R:-Sok-sok türelem kell hozzá. Először leülsz szép, tisztes távolba tőlem, úgy, ott a fűben.
Én majd a szemem sarkából nézlek, te pedig nem szólsz semmit. A beszéd csak félreértések
forrása. De minden áldott nap egy kicsit közelebb ülhetsz.


Másnap visszajött a kis herceg.


R:-Jobb lett volna, ha ugyanabban az időben jössz. Ha például délután négykor érkezel majd,
én már háromkor elkezdek örülni. Minél előrébb halad az idő, annál boldogabb leszek.
Négykor már tele leszek izgalommal és aggodalommal, fölfedezem, milyen drága kincs a
boldogság. De ha csak úgy, akármikor jössz, sosem fogom tudni, hány órára öltöztessem
díszbe a szívemet...Szükség van bizonyos szertartásokra is.
K:-Mi az, hogy szertartás?
R:-Az is olyasvalami, amit alaposan elfelejtettek. Attól lesz az egyik nap más, mint a másik, az
egyik óra különböző a másiktól.


Így aztán a kis herceg megszelídítette a rókát. S közeledett a búcsú órája.


R:-Ó! Sírnom kell majd!
K:-Te vagy a hibás. Én igazán nem akartam neked semmi rosszat. Te erősködtél, hogy
szelídítselek meg.
R:-Igaz, igaz.
K:-Akkor semmit sem nyertél az egésszel.
R:-De nyertem. A búza színe miatt. Nézd meg újra a rózsákat! Meg fogod érten, hogy a tiéd az
egyetlen a világon. Aztán gyere vissza elbúcsúzni, s akkor majd ajándékul elárulok neked
egy titkot.


A kis herceg elment, hogy újra megnézze a rózsákat.


K:-Egyáltalán nem vagytok hasonlóak a rózsámhoz. Ti még nem vagytok semmi. Nem
szelídített meg benneteket senki, és ti sem szelídítettetek meg senkit. Olyanok vagytok, mint
a rókám volt. Ugyanolyan közönséges róka volt, mint a többi száz- meg százezer. De én
barátommá tettem, és most már egyetlen az egész világon.
/a rózsák feszengtek/
Szépek vagytok, de üresek. Nem lehet meghalni értetek. Persze egy akármilyen járókelő az
én rózsámra is azt mondhatná, hogy ugyanolyan, mint ti. Holott az az igazság, hogy ő
egymaga többet ér, mint ti valamennyien, mert ő az, akit öntözgettem. Mert ő az akire burát
tettem. Mert ő az, akit szélfogó mögött óvtam. Mert róla öldöstem le a hernyókat /kivéve
azt a kettőt-hármat, a lepkék miatt/. Mert őt hallottam panaszkodni meg dicsekedni, sőt
néha hallgatni is. Mert ő az én rózsám.


Azzal visszament a rókához.


K:-Isten veled!
R:-Isten veled! Tessék itt a titkom. Nagyon egyszerű: jól csak a szívével lát az ember.
Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.
K:-Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.
R:-Az idő, amit a rózsádra vesztegettél, az teszi olyan fontossá a rózsádat.
K:-Az idő, amit a rózsámra vesztegettem...
R:-Az emberek elfelejtették ezt az igazságot. Neked azonban nem szabad elfelejtened.
Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél. Felelős vagy a
rózsádért...
K:-Felelős vagyok a rózsámért, felelős vagyok a rózsámért, felelős vagyok a rózsámért...


A kis herceg még sokáig ismételgette, hogy jól az emlékezetébe vésse.

S ez bizony már sok-sok éve történt. Itt jelent meg a Földön, s aztán itt tűnt el róla a kis
herceg. Tanulmányozzátok figyelmesen, hogy biztosan ráismerjetek, ha egyszer Afrikában
utaztok, a sivatagban. S ha netalán arra visz az utatok, kérve kérlek, ne siessetek! Időzzetek el
egy kicsit ott, pontosan a csillag alatt. Ha akkor egy gyerek lép hozzátok, és nevet, és aranyhaja
van, és nem felel, ha kérdezik: nyilván kitaláljátok ki az....

Főoldal | Fejlesztő játékok | Szemléltetés | Népi játékok | Népi játszóház | Egyéb | Adatok | Oldaltérkép


Vissza a tartalomhoz | Vissza a főmenübe