látogató számláló

Fejlesztők lapja

Keresés

A tartalomhoz

Főmenü:


Október 23. - 13. forgatókönyv

Egyéb > Ünnepek > Október 23.

Október 23-i műsor forgatókönyve

MINTA-MÓKUS

- zenés amnézia egy majdnem kerek október 23.-i ünnep ürügyén -

Készült Arany János Szondi két apródja című balladája,
valamint korabeli dokumentumok és mozgalmi dalok felhasználásával


1. JELENET: ELŐJÁTÉK



A játék tere hosszanti tér, melyet a nézők három irányból, U alakban vesznek körbe. Míg az egyik végpontban ülhetnek nézők, átellenben, a tér másik vége rejtve marad előlük (függönnyel, vagy más módon fontos megoldani e tér takarását). A nézőkkel lezárt térfél végén egy emelvény avarral beborítva. Az emelvényen egy alak áll, kigombolt, öreg kabátban, nyakában kötél: a Forradalmár. Az emelvény mellett két bőrkabátos figura, fenyegetően nézi őt. A többi játszó a földön ül, rajtuk is kabát, az álló alakhoz hasonlóan. A játék kezdetekor néhányan felállnak, hogy osztott módon, néhol egymás szavába vágva mondják el az alábbi bevezető szöveget. Egyikük fekete ruhában: ő kezdi és zárja az elmondandókat. Amikor megszólal, a bőrkabátosok figyelme rögvest ráirányul. A megvilágítás nem utal színpadi eseményre: természetes teremfény.


2005. október 23.-án ünnepeljük az 1956. évi magyar forradalom kitörésének 49. évfordulóját, és immár 15 éve annak is, hogy először emlékezhettünk szabadon 1956 mártírjaira. (Az évszám és időtávlat értelemszerűen variálódik aszerint, hogy a műsor melyik évben kerül bemutatásra.) Ez alatt az idő alatt felnőtt egy nemzedék, amely már nem csak a forradalom eseményeit, de az azt követő korszakot is csupán hírből ismeri: mi, mai diákok nehéz, de szabad világban cseperedtünk fel, annak minden örömével és terhével együtt.

A most bemutatásra kerülő műsor nem 56 eseményeiről szól, hanem arról az időről, ami utána következett: a Kádár János nevével fémjelzett korról, melyben hazánkat nemes egyszerűséggel a szocialista tábor "legvidámabb barakkjának" tartották. Ez a derű kicsit olyan volt, mint a népszerű operett műfaja: az ember beült, hogy felhőtlenül szórakozzon, egy szirupos, mesterkélt történeten, elérzékenyüljön a bonvivánon és a primadonnán, nevessen a szubretten és a táncos-komikuson, miközben persze végig tudja, hogy mese az egész. A kötelező mosoly ott ragadt az arcokon.

A viszonylagos jólét vidámsága azonban sokakkal nem tudta elfeledtetni a forradalamat követő súlyos megtorlásokat, és hogy ellenforradalomnak nyilvánították 1956 népfelkelését. A rendszer fenntartásának ugyanis komoly ára volt: a szabad vélemény-nyilvánítás tilalma, a demokrácia hiánya, a kikényszerített hallgatás 56-ról. A hatalom a közvetlen terror gyakorlása, a kivégzések és bebörtönzések után árnyaltabb eszközökhöz folyamodott: az egész korabeli társadalmat átszőtte az a titkosrendőrség által irányított besúgói hálózat, melynek tagjait sokszor zsarolással kényszerítették arra, hogy környezetéről jelentéseket írjon a hatóságnak.

Műsorunk Arany János egyik balladájának a Szondi két apródjának feldolgozása: ezzel ahhoz a hagyományhoz térünk vissza, melyben a művészek csak más korok, más helyszínek, más személyek álruhájába bújtatva vallhattak a jelenről vagy a közelmúltról. A Szondi apródok halk gyászünnepét, hamar elnyomja a völgyben mulató Ali-tábor lármája.

(ezt a szöveget az emelvényen álló alak mondja) Nagy Imre és sok-sok mártírtársa évtizedeken át elfeledve, jeltelen sírban feküdt a rákoskeresztúri köztemető 301-es parcellájában. Állítólag még holtában is megalázva: arccal a föld felé eltemetve.

Szondi-apródjai veletek egykorúak, vagy nálatok kisebbek lehettek. Akárcsak az úttörők, akiket a rendszer tudatos próbált megnyerni saját ideológiájának, a szocializmusnak. Az úttörő mozgalom vitathatatlan érdemeket szerzett abban, hogy évtizedeken át közösséggé szervezte a fiatalságot, ám az egyenlőség eszméje egyformasággá silányult: komoly megaláztatást jelentett, ha valakit azzal büntettek, hogy nem avatták úttörővé, és hatalmas botránynak számított, ha valaki nem akart úttörő lenni.

Ha ennek a kornak a naptáraira tekintünk, más időpontokat látunk piros betűvel megjelölve: április negyedikén például a II. világháború végét jelentő felszabadulást ünnepeltük, azzal a ténnyel nem számolva, hogy felszabadítóink, a szovjet csapatok rövidesen megszállóinkká váltak, és csak 1991-ben hagyták el az országot. Május elsején hatalmas tömegek vonultak fel a Dózsa György úton a monumentális emelvényről integető állampárt vezetői előtt. Március 15. munkanap volt, október 23.-án, pedig nem volt ajánlatos nagyobb csoporttal az utcán tartózkodni, mert könnyen az őrszobán találhatta magát az ember.

Ünnepek jönnek és mennek: 1956 ügyében igazságot tett a rendszerváltás vértelen forradalma, így ma október 23.-ára emlékezünk, arra a napra és arra a fájóan rövid két hétre, mely a világ számára 1848 után, újra bebizonyította, hogy szabadságszerető nemzet vagyunk. Nem törölhetjük azonban el azt a három és fél évtizedet sem, mely mintha egy hosszú emlékezetkiesésben telt volna el, és amelynek feldolgozása-megértése nélkül nemzeti önazonosságunk nem lehet teljes a harmadik évezredben.

November 4-én kezdődött, a szovjet csapatok nyílt támadásával, Nagy Imre utolsó beszédével, és folytatódott a megtorlással, amelyben több százan vesztek oda, több ezren kerültek börtönbe, és ami elől menekülve több tízezren hagyták el az országot.

Ünnepi műsorunk ott kezdődik, ahol az ünnep tárgya lezárult. Kezdjük hát úgy, ahogy ünnepélyeinket befejezni szoktuk: énekeljük el a Szózatot!



A teljes ünneplő közönség feláll, és a Szózatot énekli. Mikor azonban az Áldjon vagy verjen sors keze... szöveghez érnek a két bőrkabátos alak letartóztatja a fekete inges figurát. Hirtelen fényváltás, villódzások.


BŐRKABÁTOSOK A magyar Népköztársaság nevében...



Elindul a zene, mely a Beethoven Egmont-nyitány ismert motívumaiból építkezik, közben a kórus Nagy Imre utolsó rádióbeszédének szövegét intonálja a későbbi Apródok-dallamra. Közben ideges járkálás a térben, suttogva egymásnak mondott információk.



KÓRUS Ma hajnalban a szovjet csapatok/ támadást indítottak fővárosunk ellen,/ azzal a nyilvánvaló szándékkal, / hogy megdöntsék a törvényes magyar demokratikus kormányt./

Csapataink harcban állnak! / A kormány a helyén van! /



FORRADALMÁR Ezt közlöm az ország népével és a világ közvéleményével!



Zenekari közjáték. A forradalmár összeesik. A járkálás megszűnik. A fekete inges figurát a bőrkabátosok a hátsó térbe vezetik. A forradalmár szövegét visszahangozva a csoport kihátrál a hátsó rejtett térbe: kivéve az Apródokat. Őket hiába próbálják visszatartani, az emelvényhez mennek, és az avarba temetik a halott Forradalmárt.



2. JELENET: A BESZERVEZÉS



Megnyílik a rejtett tér, ahol kivégzési jelenetet látunk: a hátsó térben kerek székek. Mindegyik mögött egy-egy kabátos alak, háttal a nézőnek. A fekete ruhás alak szeme bekötve egy vörös nyakkendővel, ő a széken áll. Dobpergés. Megjelenik a Hóhér, majd egyenként feldönti a székeket. A székek mögött állók egy pillanatra szembefordulnak a nézőkkel, majd el. A hóhér a fekete ruháshoz ér, pereg a dob, de ahelyett, hogy feldöntené a széket, leinti a dobost, és megoldja az alak hátrakötött kezét, majd el. A feketeruhás egyedül marad, leveszi szeméről a kötést, lelép a székről. Katonatiszt jelenik meg, majd egy titkárnő papírral és tollal. A tiszt hellyel kínálja a feketeruhást, majd elérakja a papírt. A feketeruhás rövid gondolkodás után aláírja a nyilatkozatot. Erre a katonatiszt a másik oldalra mutat. Sötét, a rejtett tér bezárul.



3. JELENET: FELVONULÁS ÉS A KÜLDÖNC ENTRÉE-JA



Az apródok a forradalmár sírjánál állnak, az avar-halom felé fordulva. Jellegzetesen reneszánszos dallamra, a historiás énekesek modorában énekelnek, gitárkísérettel.



APRÓDOK Felhőbe hanyatlott a drégeli rom,

Rá visszasüt a nap, ádáz tusa napja,

Szemközt vele nyájas szép zöld hegyorom,

Tetején lobogós hadikopja.



Két ifiú térdel kezökben a lant,

A kopja tövén mintha volna feszület,

Zsibongva hadával a völgyben alant
//:Ali győzelem ünnepet ület. ://



Visszanéznek a rejtett tér felé, amely újra megnyílik. Vidám ünnepi felvonulás. Úttörő egyenruhába öltözött gyerekcsapat integet a nézőknek és az apródoknak, közben zászlókat lobogtatva énekli:



ÚTTÖRŐK II: Itt van május elseje

Énekszó és tánc köszöntse,

zeng és dalol az élet

Szállj csak zeneszó ének
Ébreszd fel a magyar népet :II



A felvonulás végén az úttörők visszaáradnak a rejtett térbe, amely azonban nem zárul be mögöttük: az úttörők ütemes tapsa közepette rikító operett-bonviván jelmezében megjelenik a beszervezett feketeruhás alak, a Küldönc, négy gyönyörű primadonna kíséretében. Egyértelműen az Apródok felé énekli operettszerű dallamát (kisebb vonószenekar, vagy zongora kísérheti):



KÜLDÖNC Mért nem jön a Szondi két dalnoka, mért?

Bülbül-szavú rózsák két mennyei bokra?

Hadd fűzne dalokból gyöngysorba füzért.

Odaillőt egy huri nyakra.



4. JELENET: AZ APRÓDOK VÁLASZA



Az apródok a küldönc felé fordulnak, de mégsem lépnek ki saját idejükből és terükből. A kezükben lévő gitárokat bábuként használva kezdik el játszani a Szondi-történetet, melyben a Küldöncre osztják Márton pap szerepét.



APRÓDOK ...S hogy feljöve Márton az oroszi pap,

Kevély üzenettel a bősz Ali küldte:



A Küldönc kalapja és kabátja "ellen-bábként" a primadonnák kezében marad, ott áll feketében a Küldönc, s Márton nevében válaszol-könyörög:



KÜLDÖNC Add meg kegyelemre, jó Szondi, magad!

//: Meg nem marad itt anyaszülte. ://

APRÓDOK Mondjad neki, Márton, ím ezt felelem:

KÜLDÖNC //: Meg nem marad itt anyaszülte. ://

APRÓDOK Kegyelmet uradtól nem vár soha Szondi,

Jézusa kezében ott a kegyelem:

Egyenest oda fog folyamodni.



5. JELENET: KIÉ E FÖLD?



A küldönc visszabújik jelmezébe, s a primadonnákkal együtt táncba kezd. A háttérben gyümölcsökkel gazdagon megrakott tálcákkal megjelennek az úttörők, és a tánc ütemére ringanak.



KÜLDÖNC Szép úrfiak! Immár e puszta halom

E kopja tövén nincs mér zengeni többet:

Jertek velem ott lenn áll nagy vigalom,

Odalenn vár mézizű sörbet,



KÜLDÖNC-PRIMADONNÁK
Serbet, füge, pálma, sok déligyümölcs,

Mit csak terem a nagy szultán birodalma,

Jóillatú fűszer és drága kenőcs...

//: Ali győzelem-ünnepe van ma... ://



Az úttörők előrejönnek, és gyümölccsel kínálják a nézőket (az utolsó bejövő párosnál só és kenyér), ám amikor valaki fölbátorodna, hirtelen elrántják a tálcát. Közben az ismert úttörődalt éneklik.



ÚTTÖRŐK Pajtás, daloljunk szép magyar hazánkról

Itt ringott bölcsőnk, itt nevelt anyánk.

Zengjen dalunk a széles rónaságról,

Mely a bőség kincsét ontja ránk.

Miénk e föld, erdő, mező,

Kalásza, virága nékünk terem.

Pajtás daloljunk szép magyar hazánkról,

az ének szálljon völgyön és hegyen.



EGYÜTT (mollban) II: Ali győzelem ünnepe van ma :II



Megjelenik az imént már látott katonatiszt. Végigsétál a tálcák előtt, egyet barbár módon fölborít, majd a kenyeret szétmarcangolja, a sót pedig az apródok mögé a sírra szórja. Az apródok nekiugranának, de a Küldönc visszatartja őket.







APRÓDOK Övék e föld, erdő, mező,

kalásza virága nékik terem.



6. JELENET: A FENYEGETÉS



Az apródok összeszedik a gyümölcsöket, rendet tesznek "Ali" után. Rövid zenekari közjáték.



APRÓDOK A vár piacára ezüstöt, aranyt

Sok nagybecsű marhát máglyába kihordat,

Harcos paripái nyihognak alant:

Szügyeikben tört keze forgat



KÜLDÖNC-PRIMADONNÁK (fenyegetően)

Szép úrfiak! A nap nyugvóra hajolt,

Immár födi vállát bíbor színű kaftán,

Szél zendül az erdőn, - ott leskel a hold:

//: Idekinn hideg éj sziszeg aztán! ://



A hátsó térben beáll az úttörőcsapat menetbe. Először helyben járva, majd menetelve elindulnak. Körben, sorfalban, a sírt és az apródokat is bekerítve ellepik a teret. Erős ellenfény.



ÚTTÖRŐK Zengjük a dalt üde mámoros ajkkal,

Vérvörös szint fest az égre a hajnal,

Dobban a föld szíve ébred a nép,

Új utat érez a lába, ha lép.



KÜLDÖNC-PRIMADONNÁK
//: Idekinn hideg éj sziszeg aztán! ://



ÚTTÖRŐK Ezt a nagy eszmét a vész viharában

Védeni menteni kell csodabátran
Fegyver a kézben az ajkon a dal

Nem marad így el a nagy diadal



KÜLDÖNC-PRIMADONNÁK
//: Idekinn hideg éj sziszeg aztán! ://



Az apródok megpróbálják saját testükkel védelmezve körbeállni a sírt, közben idegesen figyelik, ahogy mindenünnen bekeríti őket az immár agresszívvá változott úttörő- és operett-csapat.



APRÓDOK Hadd zúgjon az álgyú! Pogány Ali mond,

És pattog a bomba, és röpked a gránát;

Minden tüzes ördög népet falat ont:

Töri Drégel sziklai várát.



Megjelenik hátul egy újonnan beállított emelvényen a katonatiszt. Mindenki tiszteleg. A dallamok most már néhol egymásra épülve, néhol egyszerre szólnak.







ÚTTÖRŐK 1.

Munka vitézei, még mire vártok,

Jönnek a szovjet hős proletárok,

Útat a fegyverek erdeje vág,

Eltűnik innen a régi világ.


ÚTTÖRŐK 2.

A párttal a néppel egy az utunk,

a jelszavunk munka és béke,

//:Mi kommunista ifjak harcolunk,

mert bennünk apáink reménye://


ÚTTÖRŐK 3.

Egy a jelszónk a béke,

harcba boldog jövőért megyünk

egy nagy cél érdekébe

tör előre ifjú seregünk

Bárhol is van hazája

bármely ég néz le rája

küzdő korunknak új nemzedéke

mindig halad velünk


7. JELENET: AZ AVATÁS



Az apródok fölállnak és lassan kifordulnak. Levetik a kabátjukat. Alatta úttörő-ruha. A vállpántba oda van tűzve a nyakkendő, jelezve, hogy még avatatlanok. Lelépnek az emelvényről, gazdátlanul hagyva a sírt.



APRÓDOK Két dalnoka is volt, két árva fiú

Öltözteti cifrán bársonyba, puhába
Nem hagyta cselédit - ezért öli bú -

II: Vele halni meg ócska ruhába! :II



Az úttörők beállnak a sír és az apródok közé, és az operett-csapattal együtt, felváltva énekelve terelik őket az emelvény felé, miközben az apródok próbálnak ellenállni.



APRÓDOK


II: Vele halni meg

ócska ruhába! :II





II: Minket nem hozzá köt a hála :II
ÚTTÖRŐK


Kiskendőmnek három sarka,
Büszkén kötöm a nyakamba.

Piros rózsa hószín ingen,

Olyan szép, hogy párja nincsen.
KÜLDÖNC-PRIMADONNÁK


S küldött Alihoz....Ali dús, Ali jó;

Lány-arcotok a nap meg nem süti nála

Sátrában alusztok a széltől is ó:

II: Fiaim, hozzá köt a hála! :II




Az apródok lassan belátják, hogy értelmetlen a túlerővel szembeni ellenállás. Hagyják, hogy a két másik csoport terelje őket a sírral szemben elhelyezett emelvény felé, ahol már vár rájuk a katonatiszt, hogy úttörővé avassa őket, majd eltűnik. Az ünneplő tömeg, háttal a nézőközönségnek vastapssal honorálja a behódolást. A küldönc avatott mozdulatokkal vezényli a csapatot. Ő marad legutolsónak.

KÓRUS Fénylő április négy,
Te a hála ünnepe légy,

míg a szívünkben őrzi hűséggel

Szabadítónk hősi nevét.







8. JELENET: A FÖLTÁMADÁS VÍZIÓJA



Ekkor azonban a hirtelen támadó vörös fényben megmozdul a magára hagyott sírhalom. A forradalmár feltámad, és lassan elindul az átellenben ünneplők felé. A küldönc vízióját látjuk: a tér közepén állva nézi végig, ahogy a forradalmár lassan áthalad a téren, szinte kettévágja a rá sem hederítő, továbbra is az úttörőket ünneplő tömeget. Csak az emelvényen álló apródok kedvetlen arca jelzi, hogy ők is részesei a víziónak.



KÜLDÖNC ÉS FORRADALMÁR

//: Vérző november négy ://



Nagyszabású, háromszólamú kórus kíséri a forradalmárt, ahogy átmegy a téren, majd az emelvény mögött eltűnik:



ÚTTÖRŐK
II: Zengjük hősi nevét :II
APRÓDOK

Hogy vítt ezerekkel, hogy vítt egyedül!

Mint bástya, feszült meg romlott torony alján:

Jó kardja előtt a had rendre ledűl,

Kelevéze ragyog vala balján. Mint hulla a hulla! Veszett a pogány

Kőmódra befolyván a hegy menedékét:

Ő álla halála vérmosta fokán,

Diadallal várta be végét. KÜLDÖNC
II: Rusztem maga volt ő! ... S hogy harcola még,
Bár álgyugolyótól megtört ina, térde!:II



A kórus szólamai fokozatosan elfogynak, csak a már víziójában élő, őrült küldönc énekli magára hagyva:

:

KÜLDÖNC Én...láttam e harcot, azonban elég

II: Ali majd haragunni fog érte :II



9. JELENET: UTÓJÁTÉK



Az utóbbi sort egész a játék végéig énekli magában, miközben ezt elnyomva a háttérben újra velünk szembe forduló kórus ajkáról szól:



KÓRUS Mint a mókus fenn a fán,

az úttörő oly vidám,

ajkáról ki se fogy a nóta,

ha tábort üt valahol

sok kis pajtás így dalol,

fújja estig kora reggel óta

II: Évek szállanak a nyári fák alatt

oly vidám az ének,

boldog dallama, így önti dalba ma

csudajó gyönyörű az élet. :II



A kórus dallama fokozatosan fogy el: elsőre még a teljes refrént megismétlik, majd már csak az "oly vidám az ének"-ig, aztán a "nyári fák alatt"-ig, végül csak ez marad: "Évek szállanak"; "Évek.."– és abbamarad. A hátsó tér újra bezárul a nézők előtt. Egy meghagyott kis járáson át azonban megjelenik a hajdani katonatiszt, csak épp napszemüvegben, menedzserzakóban. A még mindig éneklő küldöncnek bőröndöt hoz és egy útlevelet nyom a kezébe, majd visszamegy a résen át. A hátsó tér végleg bezárul.





KÜLDÖNC II: Ali majd haragunni fog érte. :II





Lassú sötét.



FÜGGELÉK



A Minta-mókus című ünnepi műsor, a bevezető szöveg kivételével teljes egészében végigkomponált zenedarab. E függelékben közlöm ennek előjátékát, zenekari közjátékát, valamint teljes ének-szólamát, melyet végig akkord-jelzésekkel láttam el. A részletes zenekari partitúrára való utalások csak ott szerepelnek, ahol a zenei folyamat e jelzések nélkül megszakadna.

A zenekari közjáték partitúrájának hangszerelése (fuvola, trombita, hegedűk, gitárok, pergődob) ajánlás: bármely rendelkezésre álló hangszercsoport számára átdolgozható. Fontos azonban, hogy a muzsikában rejlő három karaktert: a históriás ének, az operett, illetve az úttörődal karakterét egy-egy jellegzetes hangszínnel megjelenítsük, mert csak így jön létre a kompozíció legfőbb hatáseleme: ahogyan e jelzett zenei szintek néhol összeolvadnak, néhol elválnak egymástól. Már három, általában rendelkezésre álló hangszer is képes arra, hogy az elkülönítés létrejöjjön: gitár-apródok, zongora-küldönc- és primadonnák, pergődob-úttörők.

Amennyiben lehetséges, a zenészek térben is különüljenek el egymástól: az apródok viszonylag statikus helyzete lehetővé teszi, hogy akár kis reneszánsz consort alakuljon belőlük a forradalmár dobogója mellett gitárral, furulyával, csörgődobbal. Ettől elválasztva az U-alakú nézőtér két végén, abból egy kis területet lecsípve kaphat helyet a vonós csapat, vagy a zongorista, illetve a másik oldalon a pergődob és a trombita. Ha lehetséges vonjuk be őket is játszó személyként, például a trombitás és/vagy dobos lehet az úttörő mozgó csapatkürtöse,

-dobosa.

A zenekari hangszerelés mellett fontos ügyelnünk arra is, hogy milyen ének-, illetve milyen játékstílus társul egy adott csoporthoz, valamint arra, hogy a zenei idő egészen másfajta képességeket kíván játszóinktól. Az érzelmek kifejezésének máskor kötetlen idejű áramlása ezúttal erősen korlátozott, mindennek a zenével összhangban kell történnie. Munkánkat ugyanakkor megkönnyíti, ha rá tudjuk bízni magunkat a zene érzéki elemére: ha a rendezői megoldások a zenei frázisok nyomán születnek és nem annak ellenében.





Főoldal | Fejlesztő játékok | Szemléltetés | Népi játékok | Népi játszóház | Egyéb | Adatok | Oldaltérkép


Vissza a tartalomhoz | Vissza a főmenübe