látogató számláló

Fejlesztők lapja

Keresés

A tartalomhoz

Főmenü:


3. Március 15. forgatókönyv - Emlékezés 1848. március 15-re

Egyéb > Ünnepek > Március 15.

Március 15-i műsor /forgatókönyv/

Emlékezés 1848. március 15-re


A műsorterv főhajtás az 1848. március 15-i események résztvevői előtt.
A színpad hátsó felén a márciusi ifjak képe félkörben. A színpad jobb és bal oldalán két-két szereplő fél térdre ereszkedve háttal a nézőknek, középen egy. Bejönnek a narrátorok.



Narrátor 1: 1848 februárjában Párizsban százezer ember kelt fel a gyűlölt király, Lajos Fülöp százezer katonája ellen. Kitört a párizsi forradalom.

A jobb oldali szereplők lassan felállnak, megfordulnak; zene: részlet a Marseillaise-ből, néhány taktus.

Narrátor 2: Kicsivel később Bécsben is kigyullad a forradalom lángja, követi Berlin, a Délvidék.

A bal oldali szereplők is megfordulnak.

Narrátor 1: Egész Európa forrong. De mit tesz eközben a magyar nemzet?

A zene elhallgat (népzenei alap: Illés Lajos: Cantus hungaricus), a szereplők mind felálltak, a középen álló az eddig elrejtett magyar zászlót magasra emeli a többiekkel együtt, kezük közösen fogja. Táncosok be: először a lányok táncolnak, majd beállnak a fiúk is. A táncból kiválik Petőfi.

Petőfi: Dicsőséges nagyurak, hát hogy vagytok?
Viszket-e ugy egy kicsit a nyakatok?
Uj divatú nyakravaló készül most
Számotokra nem cifra, de jó szoros.

A többi táncos is megáll félkörben mögötte.

Szereplő 1: Tudjátok-e, mennyit kértünk titeket,
Hogy irántunk emberiek legyetek,
Vegyetek be az emberek sorába
Rimánkodott a szegény nép, s hiába.

Szereplő 2: Állatoknak tartottátok a népet;
Hát ha most mint állat fizet tinéktek?
Ha megrohan mint vadállat bennetek,
S körmét, fogát véretekkel festi meg?

Szereplő 3: Hanem mégse! atyafiak, megálljunk!
Legyünk jobbak, nemesebbek őnáluk;
Isten neve után legszentebb a Nép neve:
Feleljünk meg becsülettel nékie.

Szereplő 4: Legyünk nagyok, amint illik mihozzánk,
Hogy az isten gyönyörködve nézzen ránk,
S örömében mindenható kezével
Fejeinkre örök áldást tetézzen.

Szereplő 5: felejtsük az ezer éves kínokat,
Ha az úr most testvérének befogad;
Ha elveti kevélységét, címerit,
S teljes egyenlőségünk elismeri.

Szereplő 6: Nemes urak, ha akartok, jőjetek,
Itt a kezünk, nyujtsátok ki kezetek.
Legyünk szemei mindnyájan egy láncnak
Szüksége van mindnyájunkra a hazának.

Aki elmondta, az a terem különböző részeire sétál.

Petőfi: Nem érünk rá várakozni, szaporán, Ma jókor van, holnap késő lesz talán
Petőfi Sándor vagyok. Az éj nagy részét ébren töltöttem feleségemmel, azon tanácskoztunk, mit kell tenni. A forradalom legelső lépése és egyszersmind fő kötelessége szabaddá tenni a sajtót. Ezt fogjuk tenni!

Narrátor 1: A Pilvax kávéházból indultak. Petőfi, Vasvári, Irinyi, Jókai és sok száz egyetemista lefoglalta Landerer nyomdáját, mert az volt a legközelebb hozzájuk. Kinyomtatták a 12 pontot.

A szereplők egyenként beszaladnak, besétálnak. Az elsőnél ott van a 12 pont „korahű” kiadása. Szereplő 3, 4, 5, 6 a helyén marad.

Szereplő 7: Kívánjuk a sajtó szabadságát, cenzúra eltörlését!
Szereplő 8: Felelős minisztériumot Buda- Pesten!
Szereplő 1: Évenkénti országgyűlést Pesten!
Szereplő 2: Törvény előtti egyenlőséget polgári és vallási tekintetben.
Szereplő 7: Nemzeti őrsereget.
Szereplő 8: Közös teherviselést, képviseletet egyenlőség alapján.
Szereplő 1: Úrbéri viszonyok megszüntetését.
Szereplő 2: Esküdtszéket.
Szereplő 7: Nemzeti bankot.
Szereplő 8: A katonaság esküdjék meg az alkotmányra, magyar katonáinkat ne vigyék külföldre, a külföldieket vigyék el tőlünk!
Szereplő 1: A politikai státuszfoglyok szabadon bocsáttassanak!
Szereplő 2: Unió, vagyis Erdélynek Magyarországgal való egyesítése!
Együtt: Egyenlőség, szabadság, testvériség!

Kiszaladnak, Szereplő 8 a terem végébe sétál, ő lesz Táncsics.

Petőfi: Délután háromra gyűlést hirdettünk a Múzeum terére.

Narrátor 1: A szakadó eső dacára mintegy tízezer ember gyűlt össze. A legenda szerint itt mondta el Petőfi a Nemzeti dalt.

Petőfi: (A vers alatt egyre többen szállingóznak be a terem különböző részeiből zászlókkal.)
Talpra magyar, hí a haza!
Itt az idő, most vagy soha!
Rabok legyünk, vagy szabadok?
Ez a kérdés, válasszatok!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Szereplő 3: Rabok voltunk mostanáig
Kárhozottak ősapáink,
Kik szabadon éltek-haltak,
Szolgaföldben nem nyughatnak.
A magyarok ...

Szereplő 4: Sehonnai bitang ember,
Ki most, ha kell, halni nem mer,
Kinek drágább rongy élete
Mint a haza becsülete.
A magyarok .. .

Szereplő 5: Fényesebb a láncnál a kard,
Jobban ékesíti a kart,
És mi mégis láncot hordtunk!
Ide veled, régi kardunk!
A magyarok ...

Szereplő 6: A magyar név megint szép lesz,
Méltó régi nagy híréhez;
Mit rákentek a századok,
Lemossuk a gyalázatot!
A magyarok ...

Petőfi: Hol sírjaink domborulnak,
Unokáink leborulnak,
És áldó imádság mellett
Mondják el szent neveinket.
A magyarok ...

Narrátor 2: Estére már legalább húszezer ember vonul zajongva a Várba, hogy megnyissa Táncsicsnak börtönajtaját. Az a maroknyi fiatal toborozta néhány óra alatt ezt a töméntelen népet!

Narrátor 1: A nép diadalmenetben hozta Pestre a jobbágyfelszabadítás vezérét, Táncsics Mihályt.

Vállukra veszik Táncsicsot (Szereplő 8), középre viszik. Mind ott állnak félkörben.

Narrátor 2: Pesten vér nélkül győzött a forradalom.

Mindenki:
Hazádnak rendületlenül
Légy híve, oh magyar;
Bölcsőd az s majdan síros is,
Mely ápol s eltakar.

A nagy világon e kivűl
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.

Narrátor 1: Arra a napra emlékezünk ma, amely elindította a magyar nemzet szabadságharcát. Hajtsunk hát fejet a hősök emléke előtt, helyezzük el az emlékezés virágait.

Virágot helyeznek el a szereplők a márciusi ifjak képei elé, közben szétnyílik a félkör két sorrá.

Narrátor 2: Petőfi naplójából: Üdvözlégy születésed napján, magyar szabadság! Először is én üdvezellek, ki imádkoztam és küzdöttem éretted, üdvezellek oly magas örömmel, amilyen mély volt a fájdalmam, midőn nélkülöztünk tégedet!

Petőfi: Oh szabadságunk, édes kedves újszülött, légy hosszú életű e földön, élj addig, míg csak él egy magyar; ha nemzetünk utolsó fia meghal, borulj rá szemfedő gyanánt.
S ha előbb jön rád a halál, rántsd magaddal sírodba az egész nemzetet, mert tovább élnie nélküled gyalázat lesz, veled halnia pedig dicsőség!

Zene: Himnusz

A szereplők a Kossuth Lajos azt üzente című dalt éneklik, táncolnak hozzá, a nézőket is bevonják a táncba. A dal végén térdre ereszkedve meghajolnak, fejet hajtva.


Főoldal | Fejlesztő játékok | Szemléltetés | Népi fajátékok | Népi játszóház | Egyéb | Adatok | Oldaltérkép


Vissza a tartalomhoz | Vissza a főmenübe