látogató számláló

Fejlesztők lapja

Keresés

A tartalomhoz

Főmenü:


Jelenet - Komatálat hoztam

Egyéb > Ünnepek > Húsvét

Jelenet Húsvétra óvodásoknak, kisiskolásoknak

Komatálat hoztam
/jelenet/


Szereplők: 13 fő
Eszti néni, Jóska, Laci, Gyuri, Kornél, Krisztián, Balázs, Marika, Kitti, Edit, Regina,
Juli, Anna
Helyszín: Játszótér
Jelmez: Szabadidőruha vagy farmernadrág. A néni fején kendő, karján kosár.
Eszközök: labda, foci, ugrálókötél...
A játszótér szélén beszélgetnek, játszanak a gyerekek. Játszhatók különböző ugráló-
és labdajátékok, amihez nem kell nagyobb megjelenítés. Közben beszélgetnek
a játéknak megfelelően, a fő párbeszédek hallatszanak ki hangosan.
Csak Marika húzódik félre, és szomorkodik. Anna játszik a többiekkel, de sokszor
tekint Marika felé, látszik, hogy nem beszélnek egymással.
Kornél (Lacihoz): Hol voltál locsolni tegnap, Laci?
Laci (büszkén): Én minden lányt meglocsoltam!
Egymás szavába vágnak, közben rugdossák a labdát, passzolgatnak.
Balázs: Én is voltam minden lánynál az osztályból!
Jóska: Én is sok helyen voltam.
Gyuri: Kaptam sok festett tojást.
Krisztián: Meg csokit, süteményt!
A lányok is közelebb jönnek.
Kitti: Szép ünnep a húsvét, szeretem a sok vendéget.
Edit: Ilyenkor minden fiú eljön meglocsolni, akit csak ismerek.
Regina: Nálunk is sokan voltak.
Marika: Nálunk is.
Anna: Nálunk is.
Juli (nagyot sóhajt): Illatosak is lettünk, mint a virágok, a sok kölnitől.
Edit: Marika, miért vagy szomorú? Marika elfordul, a szemét törölgeti, félreül a
többiektől a padra.
Juli (magyarázva): Tudod, szombaton összeveszett a barátnőjével, s azóta sem
békültek ki.
Regina: Majd elmúlik! (Legyint.)
Balázs: Női hiszti! Az apukám ezt mondaná!
Krisztián (széttárja a két karját): Ilyenek a lányok!
Kornél: Mindenen összekapnak, aztán meg jön a hiszti. (A fiúk nevetnek.)
Gyuri (csúfolódva): A lányok sírósak, pityogósak!
Laci (lelkesen): Úgy ám!
Kitti (elfordul): Nem is játszunk veletek! (A lányok elindulnak.)
Jóska: Na, nem megmondtam!
Krisztián: Már kezdik is!
Regina (kérleli őket): Gyertek vissza, folytassuk a játékot!
Anna: Elrontottátok! (Mérgesen lindulnak.
Jóska: Én?! Ő! (Lacira mutat.)
Laci: Hogy mondhatsz ilyet?!
Jóska és Laci egymásnak ugranak, verekedni kezdenek. A többiek ijedten körülállják
őket, majd megpróbálják békíteni, a fiúk szétszedni a verekedőket.
Balázs: Hagyjátok abba!
Kitti: Béküljetek ki!
A verekedők hátat fordítanak egymásnak.
Laci és Jóska egyszerre: Nem!
Eszti néni közeledik, kezében teli kosár. Leül a padra Marika mellé, megsimogatja
a fejét. Hallgatja a veszekedő gyerekeket.
Laci: Kérjen ő bocsánatot!
Jóska: Előbb te!
Laci: Nem, előbb te!
Edit (legyint): Hogy milyen buták vagytok!
Regina: Még ti mondjátok, hogy a lányok nyavalygósak.
Gyuri: Ti meg összevesztek minden butaságon.
Anna: Sajnos előfordul.
Eszti néni: Tanuljátok meg, gyerekek, fontos dolog a barátság!
Többen: Tudjuk.
Marika: Nagyon fontos.
Eszti néni: Dehogy tudjátok! Akkor nem veszekednétek! A barátság szép dolog.
Ápolni kell.
Balázs: Nem virág az!
Eszti néni: De bizony. Ritka és szép virág. Ezt ti is érzitek a szívetek mélyén. Mi
annak idején megbecsültük a barátainkat.
A fiúk elszégyellik magukat, Jóska kezet nyújt Lacinak, kezet ráznak felnőttesen,
kibékülnek. A gyerekek leülnek a néni köré és faggatják.
Kitti (mellé ül): Meséljen, Eszti néni!
Eszti néni: Amikor ilyen idős voltam, mint ti, akkor mi nagyon megbecsültük a
barátságot. Nekünk egy életre szólt. (A gyerekek egyre közelebb húzódnak.)
Anna (csodálkozva): Egy életre?
Eszti néni: Egy életre.
Krisztián (tiltakozva): Nekünk is fontosak a barátok.
Eszti néni: Elhiszem, de valamit még elmesélek. Amikor ilyen idős voltam, mint
most ti, mi jobban vigyáztunk a barátainkra.
Krisztián (értetlenkedve): Hogyan lehet a barátokra vigyázni?
Eszti néni: A húsvét utáni vasárnap volt a fehérvasárnap, amikor komatálat vittünk
a barátainknak.
Laci: Micsodát?
Eszti néni: Komatálat.
Gyuri: Az milyen?
Eszti néni: Édesanyám elővette a legszebb tányérját, s rákészített minden finomságot:
süteményt, kalácsot, szép kendővel letakarta. Aztán elmentem Julikához,
átadtam, s barátommá fogadtam. S ez a barátság egy életre szóló volt.
Edit (felsóhajt): De szép dolog!
Eszti néni: Szép bizony.
Kitti: Én megértettem. Meg kell mondani, ki kell mondani, hogy fontos számunkra
a barátság!
Eszti néni: Bizony! A rosszat hamarabb kimondja az ember. Sokszor megbántjuk
a barátainkat. Szükség van arra is, hogy a szeretetünket is kimutassuk. A
szívünket is át kell adni néha.
Többen: A szívünket?!
Anna elindul Marika felé, Marika Anna felé. Anna széttárja a karját, megöleli
Marikát.
Anna: Én is megértettem. (Marikához fordul.) Otthon leszel holnap, Marika?
Marika: Igen!
Anna: Viszek neked komatálat. Elfogadod?
Marika: El. A mi barátságunk is egy életre szól. Nem szabad apróságokkal elrontani.
(A többiek felé fordul.) Gyertek, legyünk mindannyian barátok!
Megfogja Anna kezét, majd a többiek is kezet nyújtanak egymásnak.
Eszti néni (ujjával figyelmezetetőleg): Ne felejtsétek, a barátság is virág!
Mind: Ápolni kell!
Meghajlás.

Főoldal | Fejlesztő játékok | Szemléltetés | Népi fajátékok | Népi játszóház | Egyéb | Adatok | Oldaltérkép


Almenü:


Vissza a tartalomhoz | Vissza a főmenübe