látogató számláló

Fejlesztők lapja

Keresés

A tartalomhoz

Főmenü:


Anyák napi versek 3.

Egyéb > Ünnepek > Anyák napja

Halász Judit: Az én Anyukám

Szeretem, amikor felkelek, jó lesz a kedvem, ha felnevet.
Szeretem, amikor enni ad, azt is, ha álmából felriad.
Szeretem, amikor kócosabb,
reggel is, amikor morcosabb.
Szeretem, amikor mérgesebb, ilyenkor talán még édesebb.
Szeretem, amikor jót mesél, azt is, ha velem mendegél.
Szeretem, amikor puszit ad, s húsvétkor hozza a nyuszikat,
szeretem, amikor megdicsér, és ha a suliig elkísér,
szeretem, amikor átkarol, homlokon csókol és rám hajol.
Szeretem, amikor dolga van, meglátom rajta, ha gondja van.
Szeretem, amikor ölbe vesz, azt is, ha esténként kádba tesz.
Szeretem, amikor kérdezem, jó-e ha öleli két kezem?
Szeretem nagyon, ez nem vitás, annyira és úgy, mint senki más!


Beney Zsuzsa: Vándorút

Sűrű árnyak sötétjében,
csillogó szél zöld fényében,
tűlevelek szőnyegén
hová, kis legény?

Csillagbokrok ág-bogában,
bársony égbolt sátorában,
óriás hegyek peremén
merre, kis legény?

Virágok bimbója árnyán
lovagoltál fűszál hátán,
levél fényes tenyerén
nődögéltél csepp legény.

Csillagfürtök alatt háltál,
fáztál-e, míg rám találtál?
Gyöngyszemek közt sirdogáltál,
édes kicsikém!

Hajad most erdők sötétje,
szemed csillag reszketése,
Tekinteted csupa fény -
megérkeztél, kis legény!



Rákos Sándor: Nagyanyó


Nagyanyó fürge,
mint a csík.
Hajnalban kél, friss harmattal
mosakszik.

Bizony fürge, mint egy
kisleány:
délelőtt főz, varrásba fog
délután.

Láttad-e már az
ablaknál?
Gyűszűjével a fényes tű
föl-leszáll.

Vajon nagyanyó
mit gondol,
míg lábánál a cirmos alkony
dorombol?

Gyűszűjével a fényes tű
föl-leszáll,
nagyanyó varr. Rámosolyog
a selyemfonál.

Fejet csóvál s a fonálra
visszamosolyog:
"Surranj, selyemfonalacskám,
sok még a dolog!


Csernay József: Nagyanyának


Azt tanultam, hogy a tavasz
Illatáért oly kedves,
Csupa játék minden tette,
Csupa öröm: gyermekes.
A forró nyár hosszú napja
A munkának ideje:
Napkeltétől napnyugtáig
Az életnek embere.
A kedves ősz, bő kezével
Áldásait osztja szét.
Magának ő mit sem tart meg
Ez adja meg örömét.
Te olyan vagy jó nagyanyám,
Mint az ősz, mely mindenét
Oda adja önzetlenül
Reánk ontja szerelmét.
A jó Isten hallgassa meg
Imádságom e napon,
Soká tartson a te élted,
Az én kedves évszakom.
Tartsa távol azt a rideg,
Megdermesztő hűs telet,
Hogy még sokszor csókolhassam
Ilyen napon kezedet.


Ingrid Sjöstrand: Ha nagy leszek

Ha nagy leszek,
híres ember leszek,
titkos telefonszámot tartok,
és autogramot küldök
a gyerekeknek,
akik bajuszt rajzolnak
a képemre az újságban.

Ha megunom
a hírességet,
rendes telefonszámot
kérek,
és bajuszt növesztek,
akkor majd nem ismer meg senki
(csak a gyerekek,
akik bajuszt rajzoltak
a képemre az újságban).

~

Anyák napja szép reggelén
Virágot hoz egy kislegény.
Könnyet csal anyja szemében;
"Milyen pici volt még két éve!"

Drága, drága édesanyám!
Tiéd ez a sok szép virág.
Sárga nárcisz, fehér rózsa,
Neked kötöttem csokorban.

Szeretném én megköszönni,
amit szoktál nekem adni:
Mérhetetlen boldogságot,
Szeretet, vidámságot.



Mentovics Éva: Rezdülések

Régen, mikor apró voltam,
csöppnyi, mint egy magocska,
érezted, hogy veled vagyok,
s becézgettél gyakorta.

Szíved hangja megnyugtatott,
ott lüktetett felettem,
azt mesélik, ezer csillag
tündökölt a szemedben.

Gyakran, mikor hozzád bújok,
s újra hallom lágy dalát,
érzem, amint egész lényed
édes öröm járta át.

Mintha selyem cirógatna,
úgy simít meg két kezed,
meséiden elszunnyadva
szárnyra kél a képzelet.

Nem kell, csak egy félszeg mosoly,
rögtön tudod, mit kérek…
kerek Földön nincsen mása
a te tortád ízének.

Úgy érzem, hogy nem csak anya,
angyal vagy te, drága kincs.
Bárhogy legyen, bizton tudom,
jóságodnak párja nincs.


A LEGDRÁGÁBB ANYUKÁNAK

Ezernyi kis apró jellel
tudattam, hogy létezem.
Számlálgattad a napokat,
vajon mikor érkezem?

Később aztán ágyam mellett
álmot hozott szép dalod.
Hogyha néha nyűgös voltam,
karod lágyan ringatott.

Mint napfény a fellegek közt,
szivárvány a rét felett,
úgy hinted szét éltet adó,
melengető fényedet.

Akárhányszor születnék is,
nem kellene más nekem,
azt kívánnám századszor is,
mindig, mindig légy velem.

Kezemben e kis virággal
tiszta szívből kiáltom:
Te vagy nekem a legdrágább
Anyuka a világon!



MENTOVICS ÉVA: ELMESÉLEM, HOGY SZERETLEK


Mikor járni tanítottál,
lehajoltál hozzám.
Azt súgtad, hogy: drága kincsem…
s megcsókoltad orcám.
Ölelgettél, cirógattál,
ápoltad a lelkem.
Kedves szóval terelgettél
bármi rosszat tettem.
Oly sok éjjel virrasztottál,
kívánságom lesve.
Álmot hozó meséd nélkül
sose múlt el este.
Beszédre is tanítottál.
Szívesen mesélek.
Elmesélem e szép napon,
hogy szeretlek téged.
Ahogyan a barna mackók
szeretik a mézet,
édes, drága jó anyácskám
- úgy szeretlek téged.


Osvát Erzsébet : Ha nagy leszek

Ha nagy leszek, és Te kicsi,
tiéd lesz a babakocsi.
Kiviszlek a játszótérre,
lepkét kergetni a rétre.
Én dolgozom, Te majd játszol,
várat építsz, fára mászol.
A boltba is én megyek,
hozok cukrot, kenyeret,
banánt is, mert szereted!
Hazajövök, ölbe veszlek,
úgy szeretlek, úgy szeretlek.


Szalokczay Lajos: Anyukát rajzolok

Egy nagy kör a feje,
két kis pont a szeme,
ez a görbe vonalka
simogató keze.
Hajat is rajzolok,
kócosat nem bánom,
az én édesanyám
legszebb a világon.


MENTOVICS ÉVA: KÖSZÖNÖM, HOGY ITT VAGY NEKEM!

Bármi bánat érte lelkem,
könny áztatta szemedet.
Örömömben, vígságomban
szemed velem nevetett.

Megtanítasz minden jóra,
repítesz a nagy hintán.
Rajtakapsz egy huncutságon,
szemed vígan kacsint rám.

Ha elestem, felemeltél,
megpusziltad sebemet.
Minden egyes mozdulatod
áthatja a szeretet.

Elmesélném, m’ért szeretlek?
Bíz, azt estig mondhatnám.
Köszönöm, hogy itt vagy nekem
édes, drága jó anyám!


MENTOVICS ÉVA: SZÍNES VIRÁGCSOKOR

Tarka rétről kanyargós út
szalad be a vadonba.
- Ünnep van ma, ünnep van ma! -
Kismadár is dalolja.

Nyári lombok hajladoznak,
tarka lepkék szállnak.
Mit adjak e szép ünnepen
az édesanyámnak?

Ha a Napot fényes égről
kezembe foghatnám,
rákötnék egy piros masnit,
és ölébe adnám.

Hogyha a sok fénylő csillag
elérhető lenne,
nekiadnám azt is szépen
egy csokorba kötve.

Ha a fénylő, kerek Holdat
kezembe vehetném,
pislákoló kis lámpásnak
szobájába vinném.

De mivel az égbolt távol,
őket el nem érem,
kötök egy szép tarka csokrot
kint, a kerek réten.

Ez a színes virágcsokor
elsuttogja halkan,
amit neked édesanyám
mondani akartam.



Jó leszek! ( svéd gyerekvers )

Ezentúl jó leszek
állíthatom
reggeltől estig
tetőtől talpig
csupa jó leszek.
a füleimet ezentúl
mindig megmosom
rendbe rakom a ruhám
tiszták lesznek a körmeim
köszönök szépen mindenkinek
azt teszem csak,
ami szép és jó.

Ha már jó leszek
és ezután az leszek
nem verekszem
nem csúfolkodom
nem húzom meg a lányok haját
semmit sem teszek
amit nem szabad
a legeslegjobb gyerek én leszek,
ha majd nagy leszek
mert ezt a sok jóságot
észben tartani azért
nem tudja egy ilyen kisgyerek!




Főoldal | Fejlesztő játékok | Szemléltetés | Népi játékok | Népi játszóház | Egyéb | Adatok | Oldaltérkép


Vissza a tartalomhoz | Vissza a főmenübe