látogató számláló

Fejlesztők lapja

Keresés

A tartalomhoz

Főmenü:


4. forgatókönyv - A természet körforgása

Egyéb > Ünnepek > Föld Napja

4. forgatókönyv - A természet körforgása

Szereplők: 14 fő
Helyszín:( akár szabadban, akár zárt térben ), a színen 4 db nagyméretű fa az évszakoknak megfelelően ábrázolva. Alatta ( mellette) a földön ülnek a szereplő gyerekek.
Jelmez: Minden fa alatt az évszaknak megfelelő ruhában vannak a szereplők.

Közösen mondják:
A természet olyan,
amilyenné teszik.
Egyszer meghal,
egyszer él.
A "tavaszi fa" alatt elhelyezkedő gyerekek mondják:
1. tavasz:
-Elolvadt a hó. Fehér köpönyege eltűnt, lassan-lassan feketévé változik a táj. A rétek gyenge füvei, az őszi vetések zöldellő táblái tarkítják a látóhatárt, ameddig csak ellát a szem.
2. tavasz:
- A fákon, bokrokon egy-egy fonnyadt, szárazzá aszott levelet libbent a tavaszi fuvallat. Múlt esztendei maradványok ezek, de alattuk ott lüktet az új élet: duzzadó rügyek. Valami van a levegőben. Várakozás, amely a tavaszi gyönge napsugár hatására hamarosan beköszönt, s megújul minden: megjön a várva várt tavasz.
3. tavasz:
Tavasz, te ravasz,
bolondos kópé üdvözöllek.
Kék egedet, zöldet hozó lombodat,
madárdalaidat, zümmögő
bogaraidat.
Virágillattal telt leheletedet,
egész jelenlétedet,
a megérkezésedet.
Így, ahogy vagy:
Köszöntelek!
4. tavasz:
Zöldellik, zöldellik
már a határ,
trillázik, trillázik
egy kis madár.
Szállj ide, szállj ide,
kicsi madár!
Látod-e, látod-e,
tavasz lesz már!
A "nyári fa" alatt elhelyezkedő gyerekek folytatják.
1. nyár:
- Madárdaltól visszhangzik az erdő: trillákra trilla a válasz, búgó hangra még búgóbb a felelet, zeng az erdő. Árnyat adó fák között, alatt és fölött zajlik az élet. Madárfiókák cserregő hangon követelik az élelmet. Fiatal, pöttyös őzgidák sorakoznak az erdő szélén, apró galambszemük a távolba mered.
2. nyár:
- Csíkos hátú malackák visítozva kergetik egymást, alig mozdulva anyjuk biztonságot adó közelségétől. Messzebb, a kitaposott ösvényeken hátizsákos kirándulók bandukolnak, vigyázva minden lépésükre: fel ne verjék az erdő csendjét.
3. nyár:
Az erdők, rétek,
mezők
szomjaznak.
Fellegek tán
esőt hoznak.
Eső után frissebb
a lég,
nagyobb kedvvel
köszön a nép!
Az "őszi fa" gyerekei következnek:
1. ősz:
- A harkály a beteg fák doktora - így tartja róla a "monda". Kopogtat, vizsgál, szemlélődik s töpreng. Tud-e vajon segíteni a betegeknek? Furcsa egy látvány, s az ember ezt látván - elgondolkodik: talán a sárguló, aranyszínű lombot öltött fákon is segít? Nem valószínű, hisz ez természetes. A kevesebb tápanyaghoz jutó fák ruhája ettől lesz viseltes. S hamarosan le is véteti róluk az ősz.
2. ősz:
Őszi szellő szárnyán
tovalibben a levél.
Színes avarszőnyeg
lapul talpad alatt.
Köd szitál, deres
a hajnal.
Bágyadtan pislog
a napsugár.
Tüze hamvadó,
s éjjelente széles
udvarú Holdat
ugatnak az ebek.
Vég nélküli ökörnyál
tekeredik a száraz,
csupaszra vetkőzött
faágra.
Színes kavalkád
az egész világ.
3. ősz:
Sárgul már, sárgul már
a falevél,
elfújja, elfújja
az őszi szél.
Szomorú, bússá
lesz a határ,
didereg az ágon
a cinegemadár.
A "téli fa" alatt ülő gyerekek zárják az évszakok jelenetét.
1. tél:
- Csend, nyugalom, és béke: mindent belep a hótakaró. Apró csillagkristályai egymáshoz tapadva tartják melegen az alattuk levő avarszőnyegbe bújt apró rovarokat, téli álmot alvó kis emlősöket. A fák ágairól alácsüngő jégcsapcsengettyűket meg-meglibbenti a szél. A hómezőt élelem után kutató állatok lábnyomai tarkítják. Faág reccsen, száncsengő hallatszik, erdészek szállítanak élelmet az etetőkbe. Fázósan összehúzódva madarak gubbasztanak a csupasz faágakon. Hangos varjúkárogástól visszhangzik az erdő. Téli álmot alszik minden.
2. tél:
Nádas szélén puska csattan,
vitorlázó V alakban
vadludak hada
költözik tova.
3. tél:
Fehér bundáját a búza
feje tetejébe húzza.
Messze tavaszig
békén aluszik.
4. tél:
A földet, a földet
hóköpeny borítja.
Nem szól már, nem szól már
a dalos madárka.
Madárka, madárka
hova tűntél?
Bánatos, bánatos
miért lettél?
Mind a négy évszak "fája" alatti gyerekek közösen mondják:
FOHÁSZ
Minden élőlény:
ember, növény, állat,
a maguk nyelvén
az égieknek hálát adnak.
Megszületésükért, létükért
a növények, állatok, embert
segítő szolgálatukért.
Ember! Védd és óvd
valamennyit,
hogy majdan
utódaid is élvezhessék
szépségét!


Főoldal | Fejlesztő játékok | Szemléltetés | Népi fajátékok | Népi játszóház | Egyéb | Adatok | Oldaltérkép


Vissza a tartalomhoz | Vissza a főmenübe